• FORRÓDRÓT
    • telephone
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

Szakterületek:

  • társasági adó
  • helyi adók
  • Art.

A jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelése

2019. 10. 03.

A munkaviszony során előfordulhat, hogy a munkáltató tévedésből, adminisztratív hiba miatt vagy más, egyéb okból több munkabért fizeti ki a munkavállalónak, mint amire jogosult lenne. Ilyenkor a munkáltató jogosult a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelésére.

A munkáltató a jogalap nélkül kifizetett munkabért a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 162. §-ának rendelkezése alapján 60 napon belül követelheti vissza. Ezen határidőn belül történő igényérvényesítés esetén a munkáltatónak kizárólag azt kell igazolnia, bizonyítania, hogy a munkabér kifizetése jogalap nélkül történt.

Ilyen jellemző eset lehet például, amikor a munkáltató kétszer utalja ki a munkabért, vagy hibásan kerül megállapításra a teljesítménybér. Előfordulhat az is, hogy a munkavállalót nem illeti meg munkabér (például azért, mert fizetés nélküli szabadságon van), de ettől függetlenül részére – tévedésből – megtörténik a munkabér elszámolása és kifizetése.

A munkáltatónak 60 napon túl is van lehetősége a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelésére, de kizárólag abban az esetben, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. Ilyen esetben a munkáltatót terheli a bizonyítási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a munkavállalónak fel kellett ismernie a jogalap nélkül történő kifizetést, illetve azt a munkavállaló maga idézte elő.

A gyakorlatban nincs általános szabály arra vonatkozóan, hogy mit jelent a kifizetés alaptalanságának felismerése. A bírósági gyakorlat szerint a kifizetés alaptalanságának felismerésével kapcsolatos döntés a munkavállaló jövedelmének és az eltérés nagyságrendjének vizsgálatát követően hozható meg.

Meghatározó szempont lehet, hogy olyan jelentős volt-e a különbség a szokásosan és a jogalap nélkül kifizetett munkabér között, hogy a munkavállalónak azt fel kellett ismernie. Ugyanakkor annak is jelentősége van, hogy a munkáltató eleget tesz-e annak a kötelezettségének, hogy a kifizetett munkabérről részletes írásbeli elszámolást ad. Ennek hiányában ugyanis a munkavállaló a kiszámítás helyességét ellenőrizni nem tudja, különösen olyan esetben, ha a munkáltató több jogcímen járó juttatást egy összegben utal át a munkavállaló részére.

Amennyiben a munkáltató megítélése szerint a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga a munkavállaló idézte elő (pl. téves teljesítményadatok megadásával, fiktív túlórák rögzítésével), akkor a jogalap nélkül kifizetett munkabért az általános igényérvényesítési határidőn, azaz három éven belül lehet visszakövetelni.

Ha tehát a munkavállaló a kifizetés alaptalanságát nem ismerhette fel, és nem is ő idézte elő, akkor csupán a rövidebb, 60 napos határidőn belül van lehetőség a jogalap nélkül történő kifizetés visszakövetelésére. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a munkáltató a 60 napos határidőn belül nem veszi észre a jogalap nélkül történő kifizetést, illetve nem intézkedik a visszakövetelés iránt, akkor később már semmit sem tehet, a munkavállaló mentesül a visszafizetési kötelezettség alól.

E rendelkezés kapcsán állapította meg az 5/2013. számú munkaügyi elvi határozat, hogy amennyiben a munkavállalónak a jogalap nélkül kifizetett munkabér tekintetében a kifizetés alaptalanságát bizonyítottan fel kellett ismernie, a munkáltató a munkabér teljes összegét 60 napon túl – elévülési időben – visszakövetelheti, amit nem érint a munkáltatónak a kifizetést illetően nem kellően körültekintő eljárása.

A visszakövetelésre nyitva álló határidőt a munkabér kifizetésének időpontjától kell számítani. A munkáltatónak ezen határidőn belül kell intézkednie az igényérvényesítés tekintetében vagy fizetési felszólítás útján vagy bíróság előtti eljárásban.

A munkáltató a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszafizetésére irányuló igényét – főszabály szerint – bíróság előtt érvényesítheti. Amennyiben a visszakövetelt, jogalap nélkül kifizetett munkabér összege nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét (2019-ben a 447 ezer forintot), akkor a munkáltató visszafizetésre irányuló igénye fizetési felszólítás útján is érvényesíthető.

A fizetési felszólítást írásba kell foglalni, és tartalmaznia kell a visszakövetelt összeget, a visszakövetelés jogalapját, a visszafizetés határidejét, valamint a jogorvoslati lehetőségre vonatkozó tájékoztatást.

Amennyiben ugyanis a munkavállaló a fizetési felszólításban foglaltakat vitatja, akkor a munkáltatói jognyilatkozat (fizetési felszólítás) közlésétől számított 30 napon belül keresettel élhet. A keresetlevél benyújtásának a fizetési felszólítás teljesítésére halasztó hatálya van.

Amennyiben a munkavállaló a fizetési felszólítást nem vitatja, akkor azt a bíróság – a munkáltató kérésére – végrehajtási záradékkal látja el. A végrehajtási záradékkal ellátott fizetési felszólítás végrehajtható okiratnak minősül, amely alapján a munkáltató a követelését a munkabérből levonhatja az Mt-nek és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek a munkabérből történő levonás szabályainak megfelelően.

Érdemes megemlíteni, hogy a munkaviszony alapján kapott munkabérből – főszabály szerint – legfeljebb 33 százalékot lehet levonni. A főszabálytól eltérően a jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér a munkavállalói munkabér legfeljebb 50 százalékáig vonható le.

A jogalap nélkül kifizetett munkabér visszafizetésére irányuló munkáltatói igény fizetési felszólítás útján történő érvényesítése csupán lehetőség a munkáltató számára. A munkáltató nem köteles ezzel a lehetőséggel élni, a visszafizetésre irányuló igényét közvetlenül keresettel is érvényesítheti, különösen olyan esetben, amikor a körülmények alapján látható, hogy a munkavállaló a visszafizetési kötelezettségét vitatja.

Ugyanakkor azt is fontos megemlíteni, hogy a munkáltató nem jogosult arra, hogy a jogalap nélkül kifizetett munkabért a munkavállaló munkabéréből levonja. A munkabérből történő levonásra kizárólag végrehajtható okirat alapján van lehetőség, illetve előfordulhat, hogy a fizetési felszólítás alapján a munkavállaló hozzájárulását adja vagy felhatalmazza a munkáltatót a levonásra. Ez utóbbi esetben a levonás kizárólag a levonásmentes munkabérrészig terjedhet.

Az Mt. a visszakövetelésre nyitva álló 60 napos határidőt a jogalap nélkül kifizetett munkabér esetére állapítja meg. Kérdésként merülhet fel, hogy mi minősül munkabérnek? Az Mt. szerint munkabérnek minősül minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás. Ennek megfelelően 60 napon belül követelhető vissza a munkabér, valamint a különböző bérpótlékok, bérkiegészítések, juttatások. A gyakorlat szerint viszont nem tartozik a munkabér körébe a munkavállalónak fizetett költségtérítés, tekintettel arra, hogy az nem a munkavégzés ellentételezése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne lehetősége a munkáltatónak a jogalap nélkül kifizetett költségtérítés visszakövetelésére. Csupán annyi az eltérés, hogy nem 60 napon belül, hanem az általános igényérvényesítési határidőn, azaz három éven belül lehet visszakövetelni.

Az ítélkezési gyakorlat szerint a visszafizetésre köteles munkavállaló a nettó összeget tartozik visszafizetni, ha az adót a saját nyilatkozata alapján a munkáltató állapította meg, mert ilyen esetben a levont adót a munkáltató igényelheti vissza. Ha viszont az adó megállapításáról a munkavállaló intézkedett, akkor a visszatérítésben történő marasztalás bruttó összegben történik, mert az adót a munkavállaló igényelheti vissza.

Az Mt. szerint a kollektív szerződésben meghatározott jogcím alapján fennálló igény érvényesítésének eltérő szabályait a kollektív szerződés meghatározhatja. Ennek megfelelően a kollektív szerződésben például kiköthető, hogy a jogalap nélkül kifizetett munkabérrel kapcsolatos igényét a munkáltató – összeghatártól függetlenül – fizetési felszólítással érvényesítheti.

A jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelése a munkáltató számára biztosított jogosultság, amelynek érvényesítése az Mt. szabályai szerint a munkáltató részéről történő aktív tevékenységet jelent. Ettől függetlenül figyelemmel kell lenni az Mt. általános magatartási szabályára, mely szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. Ennek megfelelően, ha a munkavállaló észleli és felismeri, hogy részére jogalap nélkül munkabér kifizetés történt, akkor célszerű – az általános magatartási szabálynak, elvárásnak megfelelően – a visszafizetési kötelezettségnek önként, a munkáltató részéről történő felszólítás nélkül eleget tenni.

dr. Teszéri-Rácz Ildikó
adójogi szakjogász, adótanácsadó